Lola : Álomtánc
Ne bánd, ha a legszebb dallam is csöndet ér, Bárhogy szállt, végül földet ér, De mégis szól, benned él, zenél, Mintha rejteke lennél.
Ne bánd, az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék és ez nem kevés, Jobban fáj az ha elvész.
refrén: Álomtánc volt, csodavilág, Két parázsból gyönyörű láng, De áruló fényt minden csillag meglát, És nézd, most árnyak földje vár ránk. Álomtánc volt, csodavilág, Égig érő igazi vágy, Mégis elmúlt, elhamvadt már, Most más dallam száll.
Ne bánd, az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék, és ez nem kevés, Jobban fáj az, ha elvész.
Álomtánc volt, csodavilág, Két parázsból gyönyörű láng, De áruló fényt minden csillag meglát, És nézd, most árnyak földje vár ránk. Álomtánc volt, csodavilág, Égig érő igazi vágy, Mégis elmúlt, elhamvadt már, Most más dallam száll.
Álomtánc volt, csodavilág, Két parázsból gyönyörű láng, De áruló fényt minden csillag meglát, És nézd, most árnyak földje vár ránk. Álomtánc volt, csodavilág, Égig érő igazi vágy, Mégis elmúlt, elhamvadt már, Most más dallam száll.
Lola : Hallja meg a világ
Váratlan jött, de ma utolért...
Csak keresem őt, ki szívemnek jár S az élet nekem ígért Kit valahol fönt a szerelem már A csillagokban megírt
Vágytam rá már régen Bárhogy vártam, kértem Váratlan jött, de ma utolért
Kiabálnék, hallja meg a világ! A szerelem ma végre nálam járt És forog a Föld, mert szeretem őt Egy életen át Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át Ez a boldogság ...
Még sohase volt igazi kék A város felett az ég A Nap meg a Hold nekem úgy szép Ha láthatom a szemét
Vágytam rá már régen Bárhogy vártam, kértem Váratlan jött, de ma utolért
Kiabálnék, hallja meg a világ! A szerelem ma végre nálam járt És forog a Föld, mert szeretem őt Egy életen át Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át Ez a boldogság...
Túl szép álom Túl szép, mégis elhiszem Tűz ég számon Fáj úgy, folyt az érzelem
Kiabálnék, hallja meg a világ! A szerelem ma végre nálam járt És forog a Föld, mert szeretem őt Egy életen át Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ! A szerelem ma végre nálam járt És forog a Föld, mert szeretem őt Egy életen át Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át Ez a boldogság ...
Kárpátia : Csatadal
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld! Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat! Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld! Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat! Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kárpátia : Abból a fából
Abból a fából vágjátok az én keresztem, Amit akkor ültettek, amikor születtem, Abból a fából legyen majd az én koporsóm, Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet, Ami még egyszer táplálja kihülő szívemet. Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát, Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének, Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének, Fának apró forgácsát vessétek a szélnek, Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon, Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon, Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek, Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet
Egy az Isten, egy a nemzet Bármily gyenge, bármily sebzett. Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek.
Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnal csillag szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák Esőverte árva kopják Visszhangozzák, mennydörögnek Egy az Isten, egy a nemzet.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érzed a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták. Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Kárpátia : Az én apám
Az én apám '56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok, Az én apám Az én apám
Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád Az én apám Azóta is büszke vadként él töretlen hittel És már semmitől sem fél az én apám Az én apám
A jó apám Úgy nevelte mindhárom fiát, Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát Öregember, mégis hogyha hívná a haza Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna Az én apám, Az én apám
Az én apám '56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok Az én apám Az én apám Az én apám Az én apám
Kárpátia : Kárpátok Zengjetek
Akibe magyar szív dobog, Akibe hősök vére csorog Az való közénk, Csak abban bízhattok Aki a zászlónkat viszi Aki a himnuszt énekli Akinek egy hazája van csak És egy cél élteti…
Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej
Aki E földet tiszteli Két kezével műveli És a nemzet asztalát Kenyérrel szenteli Akiből új élet fakad És hű szerelmet ad Aki magyar gyermekét Hordja szíve alatt
Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej
Akibe magyar szív dobog, akibe hősök vére csorog az való közénk, Csak abban bízhattok Aki a zászlónkat viszi Aki a himnuszt énekli Akinek egy hazája van csak És egy cél élteti…
4x Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej Hej-hej
Kárpátia : Valahol tőled távol
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon, Elesett katonák teste lesz a vánkosom. Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél. A fáradt őszi szél, A fáradt őszi szél.
Kárpátia : Ó bujdosó székely
Ó bujdosó székely, tekints fel az égre, Nézd meg hogy tőled milyen keletre! Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik, Székelyország felé hogyan közeledik!
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva, Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza. Őseinknek sírja hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja onnan kiszólana:
˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝
Ó bujdosó székely, tekints fel az égre, Nézd meg hogy tőled milyen keletre! Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik, Székelyország felé hogyan közeledik!
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva, Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza. Őseinknek sírja hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja onnan kiszólana:
˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Kárpátia : Szeretlek
Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Már évek óta csak téged kereslek, Kereslek, téged kereslek.
Ref. Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Másnap reggel úgy ébredtem Férfi lettem, férfi lettem. Attól fogva én újjá születtem Újjá születtem, Újjá születtem. ................................................ Ref. (2×) ................................................
Telnek - múlnak, elszállnak az évek Az évek, az évek. Megfordulok és ha visszanézek. Vissza nézek, nézlek téged. ................................................ Ref. ................................................ Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Az Isten csak nekem, nekem teremtett, Nekem teremtett, téged. ............................................... Ref. ...............................................
Kárpátia : Hazám, hazám
Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át, Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát. Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.
Refrén:
Hazám, hazám te mindenem Tudom, hogy életem neked köszönhetem Arany mezők, ezüst folyók Hős vértől áztatottak, Könnytől áradók.
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem, Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Refrén:
Kárpátia : Sok a horgász, kevés a hal
Állok a stégen a szúnyogok csípnek, A halak meg lentről nagyokat néznek, Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal, Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Csónakba szállunk és űzöm a halat, Hátha valami a horgomra akad. A nap már az égen magasan jár, Látod semmi sem biztos, csak a halál.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Izzad a tenyerem, száraz a torkom, Az utolsó megmaradt sörömet bontom. Tágas a nádas, szökik a hal, Itt van a vége, jön a vihar.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Kárpátia : Neveket akarok hallani
Neveket akarok hallani, Kik 56 hóhérai. Kik hoztak ítéletet, E tiszta forradalom felett.
ref:Mert a bűn az csak bűn marad, Kezükhöz vér tapad; Istentől,embertől ne várjon írgalmat! Ezernyi áldozat, most sírjából felmutat. Gyilkos és áruló, Szentföldben nem nyughat!
Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani! A hosszú börtön évekért, a porba hulló könnyekért.
ref:1x
Wittner Mária: Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsájtsunk meg? Lépjünk tovább? Bocsájtsunk meg azoknak,kik gyermeket lánctalppal taposta? Akik a sortüzet vezényelték? Bocsájtsunk meg a mészárlásért? A sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el,hogy arccal lefelé temették a magyart? Hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el,a kínzások iszonyú borzalmait? A halálraítéltek utolsó szavait? Bocsáltsunk meg, s majd ítél a történelem? Hát nem, nem és nem!!!
ref:2x
Kárpátia : Székely Himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
Ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha
Keserves múltunk évezredes balsors Tatár-török dúlt, a labanc rabigált Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk Mentsd meg e népet, vérző nemzetet Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet Országhatáron, óceánon át Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped Székely nemzeted Kárpát bérceken
Ős szabadságát elveszti Segesvár Mádéfalvára fájón kell tekints Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiadnak sokszor még kenyere sincs
Már másfél ezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át, sorsa mostoha Külső ellenség jaj de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Kárpátia : Ugye gondolsz néha rám
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Kárpátia : Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt az ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Hol csodás tündéri tó felett kacag, S nézi benne tűzarcát a nap. Hol regék születnek, száll a dal Búg a kürt az ős szilaj, S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Szerintem:
Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Refrén: Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Magyar földről székely földre szállnak fellegek, Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek. Még az égen is Hadak Útja jár, A legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó, Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.
Refrén: Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Kárpát szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
|