Lola : Álomtánc

Ne bánd, ha a legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél.

Ne bánd, az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék és ez nem kevés,
Jobban fáj az ha elvész.

refrén:
Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.

Ne bánd, az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék, és ez nem kevés,
Jobban fáj az, ha elvész.

Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.

Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.

Lola : Hallja meg a világ

Váratlan jött, de ma utolért...

Csak keresem őt, ki szívemnek jár
S az élet nekem ígért
Kit valahol fönt a szerelem már
A csillagokban megírt

Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság ...

Még sohase volt igazi kék
A város felett az ég
A Nap meg a Hold nekem úgy szép
Ha láthatom a szemét

Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság...

Túl szép álom
Túl szép, mégis elhiszem
Tűz ég számon
Fáj úgy, folyt az érzelem

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság ...

Kárpátia : Csatadal

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!


Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Kárpátia : Abból a fából

Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihülő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.

Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

Kárpátia : Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám

Kárpátia : Kárpátok Zengjetek

Akibe magyar szív dobog,
Akibe hősök vére csorog
Az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Aki E földet tiszteli
Két kezével műveli
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli
Akiből új élet fakad
És hű szerelmet ad
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Akibe magyar szív dobog,
akibe hősök vére csorog
az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

4x
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej
Hej-hej

Kárpátia : Valahol tőled távol

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
A fáradt őszi szél,
A fáradt őszi szél.

Kárpátia : Ó bujdosó székely

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Kárpátia : Szeretlek

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Már évek óta csak téged kereslek,
Kereslek, téged kereslek.

Ref.
Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.

Másnap reggel úgy ébredtem
Férfi lettem, férfi lettem.
Attól fogva én újjá születtem
Újjá születtem, Újjá születtem.
................................................
Ref. (2×)
................................................

Telnek - múlnak, elszállnak az évek
Az évek, az évek.
Megfordulok és ha visszanézek.
Vissza nézek, nézlek téged.
................................................
Ref.
................................................
Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Az Isten csak nekem, nekem teremtett,
Nekem teremtett, téged.
...............................................
Ref.
...............................................

Kárpátia : Hazám, hazám

Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át,
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát.
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül
Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.

Refrén:

Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók.

Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!

Refrén:

Kárpátia : Sok a horgász, kevés a hal

Állok a stégen a szúnyogok csípnek,
A halak meg lentről nagyokat néznek,
Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal,
Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Csónakba szállunk és űzöm a halat,
Hátha valami a horgomra akad.
A nap már az égen magasan jár,
Látod semmi sem biztos, csak a halál.

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Izzad a tenyerem, száraz a torkom,
Az utolsó megmaradt sörömet bontom.
Tágas a nádas, szökik a hal,
Itt van a vége, jön a vihar.

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Kárpátia : Neveket akarok hallani

Neveket akarok hallani,
Kik 56 hóhérai.
Kik hoztak ítéletet,
E tiszta forradalom felett.

ref:Mert a bűn az csak bűn marad,
Kezükhöz vér tapad;
Istentől,embertől ne várjon írgalmat!
Ezernyi áldozat,
most sírjából felmutat.
Gyilkos és áruló,
Szentföldben nem nyughat!

Neveket akarok hallani,
én nem tudok megbocsájtani!
A hosszú börtön évekért,
a porba hulló könnyekért.

ref:1x

Wittner Mária:
Azt várja tőlünk most a világ,
hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsájtsunk meg?
Lépjünk tovább?
Bocsájtsunk meg azoknak,kik gyermeket lánctalppal taposta?
Akik a sortüzet vezényelték?
Bocsájtsunk meg a mészárlásért?
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?
Felejtsük el,hogy arccal lefelé temették a magyart?
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el,a kínzások iszonyú borzalmait?
A halálraítéltek utolsó szavait?
Bocsáltsunk meg, s majd ítél a történelem?
Hát nem, nem és nem!!!

ref:2x

Kárpátia : Székely Himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha

Keserves múltunk évezredes balsors
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át
Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped
Székely nemzeted Kárpát bérceken

Ős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiadnak sokszor még kenyere sincs

Már másfél ezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Kárpátia : Ugye gondolsz néha rám

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Kárpátia : Ott, ahol zúg az a négy folyó

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.


Refrén:

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.


Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Hol csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal
Búg a kürt az ős szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár.


Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.


Szerintem:

Ott, ahol zúg az a négy folyó

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Magyar földről székely földre szállnak fellegek,
Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek.
Még az égen is Hadak Útja jár,
A legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.

Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Kárpát szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.